Eső szag terjeng mindenütt,s én elgondolkodva ülök szobám ablakában miközben nekilátok eme díszesen cikornyázott soroknak.
Nem is tudom miért kezdek neki.Csak fogom kezemben a vörös bőrkötéses,aranyszegélyű könyvet,melynek puha lapjain úgy fog a fekete tinta akár a kés a carabashi vajban.
Átlagosnak írnám magam legszívesebben.Hisz nem vagyok másabb mint népem maga.Hajam hollófekete,szemem pedig smaragd zöld.S ami vagyok az sem különb másnál.Ha csak az nem,hogy feljebb vagyok a ranglétrán...
Beryl vagyok.Beryl El'Aran de Alhran.
És hát...nos...
Belorien hercegnője.
Azt kérditek,hogy mi is az a Belorien és hol van?
Hát persze,hogy azt kérditek,hiszen nagyon kevesen tudják.Hát elmondom nektek.
Az én bolygóm neve nem más mint Lemuria.A legszebb,mely létezhetett valaha e világon.S én nem tudom élnek e más lények más földeken,de nem hiszem,hogy vannak olyanok,akik annyira szeretik,s tisztelik a világukat,mint mi,Belorieniek.
Egy gyönyörű,vörös fényű Nap ragyog ránk az égről,melyet csak Proximának hívunk.
S éjjel nappal megvilágítja a körülöttünk keringő két hatalmas másik csillagot,A Két Nővért.
A türkiz Elyát,ki megnyugvást,s békét hoz nekünk...
...és a felperzselt arcú Cenyát,aki testével védelmez minket az égből jövő rossz szellemektől.
Hihetetlen birodalom ez,melyet otthonunknak mondhatunk.De minden tája közül talán az én birodalmam a legszebb.Láttam már csodákat...de ami itt van,az túltesz mindenen.
Lehet,hogy elfogult vagyok,lehet,hogy csak azért érzem ezt mert itt születtem.De mindazonáltal így gondolom.
Ám most hagy mutassam be azt a vidéket,ahol én élem mindennapjaimat.
Belorient.
Három nagy tartományra van osztva országom.Carabas,Nerekhen,és Saaban.
Ez utóbbiban van a főváros,Tahbaas'Ahmur,hol én élem mindennapjaimat a palotában.
Nem is tudom igazából miért kezdtem el eme napló írását.
Talán azért mert nem rég következett be egy nagy tragédia,mely úgy hatott Belorienre mintha egy éhes oroszlán fenyegetne minket hatalmas agyaraival,hogy bekebelezze országunkat.
Apám,Telur király csatába indult a népünkért,s mikor visszatért a sereg,selyemkendővel lefedett díszes asztalon hozták őt...
A veszteség oly hatalmas volt,melyet emberemlékezet óta nem érzett senki.Belorien legigazságosabb királya... a legjobb apa,aki valaha létezett... immáron nem volt többé.
Az életem gyökeres változáson ment keresztül.Nem csak hercegnő vagyok most már.Hanem a birodalom egyetlen reménysége.Ám nő vagyok.Nőnek születtem,s eddigi húsz nyarammal hiába mondanám,hogy egyedül is elbírok a feladattal mikoron a gyász is csaknem eszemet vette.
Apámnak volt egy utolsó kívánsága még mielőtt elindult a harcba.
S ez a kívánság nem volt más,mint az,hogy menjek feleségül Carabas grófjához,Saled Raneyan el'Dernenhez.
Az ígéret,melyet egy számodra fontos embernek tettél köt,akár egy élet halálra szóló eskü.S Saled jó ember,apám ezt tudta jól.Minden tökéletes lehetne.
Minden...
Ám mégsem az.
Magányos vagyok.Senki nem tudja milyen magányos is egy hercegnő igazán.
Egyetlen ember volt,aki mellett mindig úgy éreztem mintha élnék.
Az a férfi akit gyermekkoromtól fogva ismerek...
Réges régen...még tíz esztendővel ezelőtt... ígéretet tett egymásnak két ifjú.
Egy tíz nyarat látott belorieni hercegnő,s egy tizennyolc éves fiú... Endamur shanja.A mellettünk lévő egyik birodalom hercege.
Ígéretet... esküt... fogadalmat... hogy egyszer,egy napon... egymáséi lesznek.
De mégis... mégis mit tehetnék?
Hisz ott a régi eskü,s ott az apámnak tett ígéret...
Mit tehetne egy hercegnő... akinek az ország jóléténél nem lehet fontosabb... mit tehetne ilyenkor?
Te mit választanál?
Azt amit tenned kell,amit a kötelezség diktál...
...vagy a szíved útjára lépnél... mely nem hozhat mást,csak viszályt... és pusztulást...
Bejegyzések
